Szemben az árral. Azaz életem második versenye.

Ezen is túl vagyok. 29 hét diéta. Legalább 200 kg csirke, marha, hal vagy pulyka halála szárad a lelkemen ezen időszak alatt. Megszámlálhatatlan megtett lépés a futópadon, a taposógépen, vagy kint a szabadban. Végtelenszer emeltem fel a súlyokat, a rudat,  nyomtam, húztam, vagy amit csinálni kellett a gépekkel, és fogalmam sincs hány 100 kiló zöldséget, fehérjeshaket, aminosavat, vitaminokat, tablettákat pusztítottam el. Mindezt egy időpontra időzítve, ami elérkezett: felálltam a színpadra, eredményt hirdettek, és most az egésznek vége. Vagy mégsem?

Úgy január vége lehetett. Hideg és barátságtalan idő, amikor 108 kilósan, fedetten, szőrösen,  úgy döntöttem, hogy nyárra életem formáját szeretném produkálni. Minden esélyem megvolt rá, hiszen egy elég masszív izomtömeggel rendelkeztem már, amit alapvetően a 11 éves edzésmúltnak köszönhetek. Az utóbbi egy-két évben pedig már az étrendem is kifogástalan volt, úgyhogy minden adott volt, hogy az eddigi hobbimat egy új szintre emeljem, és a versenyzés irányába lépjek. 

Február végén kezdtem el a diétát, ami jelentős változást nem okozott az étrendemben, hiszen előtte is a testépítő diéta kívánalmainak megfelelően étkeztem, csak egy extra durva tömegnövelő fázist váltottam le. Mindez azt jelentette, hogy szépen fokozatosan elkezdtem csökkenteni a bevitt szénhidrát napi mennyiségét. Ez egy elég hosszadalmas folyamat volt, hiszen nagyon magasról indítottam. Ez a szám most sokak számára sokkoló lehet, de a tömegnövelő fázis végén napi 850 g ch ment le minden nap, amit az ektomorf testalkatomból adódóan úgy gondolom, hogy indokolt volt. Mindez persze rizsből, zabpehelyből, kuszkuszból, és edzés utáni gyorsfelszívódású szénhidrátból fedezve. Ez minden napra elég tetemes mennyiség, úgyhogy megmondom őszintén nagy megkönnyebülést jelentett amikor már csak 500 g-ot kellett bevinnem.

Nagy tudományt nem állítottam a dolog mögé. Egyszerűen hetente, vagy kéthetente csökkentettem a szénhidrát mennyiséget 50 g-al, a fehérje fogyasztásom pedig végig magasan tartottam, 3 g/testsúlykg-on, azaz napi 300 g-on. Ez minden napra 1kg húst jelentett csirkemell, pulykamell, marha, vagy hal formájában rengeteg zöldséggel.

Emellé jött be a tápkieg, aminek a szerepe megemelkedett ebben az időszakban. Sokan kérdeztétek tőlem, hogy mik azok a termékek, amiket a versenyfelkészülés alatt használtam. Ennek ismertetésétől most eltekintenék mert egy külön bejegyzést szeretnék ennek szentelni. Ez hamarosan érkezik, úgyhogy "stay tuned"!

Szóval első versenynek a Fitbalance Central European Cup Men's Physique versenyét tűztem ki célul. Több versenyt igazából nem is terveztem, csak helyt szerettem volna állni. Ez végülis sikerült is. De nem voltam megelégedve a középmezőnnyel. Szerettem volna előrébb lépni, és úgy éreztem, hogy lehetett volna még csiszolni a formámon. Ezért a verseny után nem dobtam el teljesen a diétát, nem jöttek vissza a kilók. Sőt  újabb súlyos diétás hónapok jöttek, ami még élesebb formát eredményezett. 

Annyit változtattam a felkészülésben, hogy a Fitbalance után kicsit újra megemeltem a ch-t, persze nem vészesen, majd onnan kezdtem megint finoman csökkenteni. Továbbá nem éreztem már szükségét a kardió magas számának, mert féltem a drasztikus izomvesztéstől. Úgy gondolom, hogy ez a taktika bejött, mert sikerült egész jól megúsznom a 20 kilós súlycsökkenést relatíve kevés izomvesztéssel.

1: 2013 szeptember, 2: 2014 május, 3: 2014 augusztus

Azt gondolom ti is kiéreztétek ebből a beszámolóból, hogy nem volt egy egyszerű időszak ez semmilyen tekintetben. Mind fizikailag, mind pszichésen rengeteget kivett belőlem. De most, hogy vége és a karosszékemben büszkén hátradőlve, a 32cm-es húsimádó pizza elfogyasztása utáni mámorban írhatom ezeket a sorokat, azt mondatják velem, hogy megérte végigjárni ezt az utat.

Miért mondom ezt? Ha objektíven nézzük az egészet nem történt más, mint extrém mennyiségű időt áldoztam fel, és vettem el a szeretteimtől és a barátaimtól. Rengeteg pénzt kellett beleáldoznom az étrendembe. Hatalmas megpróbáltatásnak tettem ki a szervezetemet, és az idegrendszeremet egyaránt. Cserébe felmehettem a színpadra, volt pár perc, ami rólam szólt, mindenki engem figyelt, és a végén kimondták, hogy negyedik vagyok, kaptam egy oklevelet, és lejöhettem. Köszöntem a lehetőséget. 

De mi történt valójában? Emlékszem egy srácra, aki valaha én voltam. Asszimetrikus mellkassal, vézna végtagokkal, beesett vállal, aki egyszer gondolt egyet, és elhatározta, hogy változtat ezen. 11 évig keményen edzett, soha nem nyúlt a cucchoz, a motivációja mindvégig megmaradt, és egyre inkább kitolta a saját határait. Ha úgy nézzük ezt a 11 évet vittem most fel a színpadra és mutattam meg a magyar testépítés krémjének. 

Felálltam bizony többek között olyanok mellé, akik pár éves edzésmúlttal a hátuk mögött, előnyösebb genetikának, vagy szteroidoknak köszönhetik a fizikumukat. De mi értelme van ennek az egésznek, ha nem egyenlőek a feltételek? Kinek szeretnél ezzel bizonyítani?

Ha azt mondanám, hogy önmagamnak, az sablonos lenne. Mert önmagamnak már bizonyítottam. Más elismerésére nem vágyom. Csupán azt szeretném bebizonyítani, hogy igenis lehetséges. Mindenki számára ott a lehetőség, hogy eljusson a legjobbak közé. Egy naturál srác éppúgy lehet sikeres ebben a kategóriában, mint aki cucchoz nyúl. Persze a kox sem váltja ki a munkát, csupán sokkal könnyebb dolguk van. De én ezzel nem törődtem. Mint, ahogy azzal sem, hogy kik közé állok ki a versenyeken.

Itt az ideje felnyitni az emberek szemét: van a cuccnál egy sokkal erősebb fegyver: úgy hívják, hogy alázat. Ezt azonban egy dealer sem árulja. Ha nincs meg benned, akkor a szteroid sem segít. Én ebben hiszek: naturál edzés, kemény munka, és alázat a sport iránt. Ezt szerettem volna a szereplésemmel bebizonyítani. Úgy gondolom, hogy sikerült. Most pedig új célok jönnek, amikről hamarosan beszámolok.

BioTechGuy