A két tábor örök harca. A melósok szerint egy óra alatt meghalnánk egy építkezésen. Ők viszont lehet egy órát sem bírnának az edzőteremben.
Biztos ti is hallottátok már ezeket a sztereotípiákat:„Figyeljél már, oké hogy ki vagy gyúrva meg minden, de fogadjunk, hogy nem tudnád egész nap hordani a maltert! És fogadjunk nem bírnál egész nap tűzifát hasogatni. De egy maratonon biztos elvéreznél. Ezek az igazi sportok, nem a gyúrás."
És akkor el is érkeztünk mai témánkhoz, melyben az állóképesség és az izmok viszonyát boncolgatom.
A népszerű közvélekedés szerint, akinek az átlagnál fejlettebb, kidolgozottabb izmai vannak, vélhetőleg csődöt mondanának az élet funkcionális területein, ahol komoly állóképesség igényeltetik, mint például egy építkezés, vagy bútorpakolás, vagy bármilyen nehéz fizikai munka, vagy állóképességi sport.
Vajon tényleg így van ez? Vagy csak a gyűlölködés egy újabb tüskéje ez, amit el kell viselnünk?
És akkor most kereshetnék az interneten egy empirikus kutatást, ahol független kutatók bebizonyították laboratóriumi körülmények között, hogy az állóképesség, a teljesítmény és az izmok mérete, vagy az erő szintje között nincsen szignifikáns összefüggés, és büszkén lobogtathatnám az eredményt a kétkedőknek.
De szerintem sokkal személyesebb és érzékletesebb, ha egy saját példát hozok fel.
Bár én irodában dolgozom, azért volt lehetőségem belekóstolni, hogy milyen terepen, komoly állóképességet igénylő munkát végezni a szabad ég alatt izzadva több, mint napi 8 órát.
Meg kell mondjam, a számomra megszokott kényelmes, légkondícionált irodai és edzőtermi környezet után, egy meglehetősen szokatlan inger ért fizikálisan, hiszen itt dacolni kellett az időjárás szeszélyei mellett az életmódomból fakadó kötöttségeimmel, melyek az étkezések viszontagságaiból fakadtak. Később, mint kiderült pont ez az ádáz küzdelem volt az, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerüljön helytállnom ebben a számomra eddig szokatlan helyzetben is.
Be kell valljam férfiasan, nem volt könnyű. Küzdenem kellett sokszor, fogcsikorgatva, hogy kihúzzam a nap végéig és helytálljak a munkában, azonban nem vallottam szégyent a nálam szikárabb, szívósabb arcokkal szemben. Sőt az energikusságom, és a fittségem a legjobbak között volt, ami egyértelműen a folyamatos üzemanyag utánpótlásnak köszönhető, hiszen ilyen helyzetben fokozottan érvényes a megemelkedett tápanyagigény.
Míg én napi szinten gondoskodtam az étrendemről, annak tárolásáról és szállításáról, addig a többiek nagy része, a munkáltató által rendelkezésünkre bocsátott ételekre hagyatkoztak, ami édeskevés volt ebben a helyzetben, különösen, hogy rám a meló után várt a legkomolyabb kihívás: az edzés. Úgyhogy én a napi borsólevest, vagy a rántotthúsnak jóindulattal sem nevezhető panír szeleteket általában elajándékoztam valamelyik kollégának, amit jó szívvel fogadtak.
A táplálékkiegészítők ilyen helyzetben életmentőek lehetnek praktikusságukból fakadóan. Az erőszint, az energikusság és az izmok megtartásában különösen hasznunkra lehetnek az aminosavak (BCAA, Glutamin) a kreatin, vagy a szénhidrát, MCT olaj, arginin tartalmú energizáló italok és a fehérjék. Napközben különösen gyakran gurítottam le egy kevert fehérjét, a hosszabb felszívódás érdekében, vagy egy BCAA-t ha a helyzet úgy hozta. De minden nap gondoskodtam a vitaminok és az ásványi anyagok pótlásáról, hogy dacoljak a fáradtsággal, a betegségekkel (multivitamin, c-vitamin, antioxidánsok, kálcium-magnézium)
Persze mondanom sem kell, hogy a munkatársak sokszor furcsállották illetve viccelődtek különcségemen, de az, hogy nálam voltak a dobozaim, teli értékes tápanyaggal, a shakerem, teli jobbnál jobb tápkieggel, segítettek nekem abban, hogy helytálljak, vagy ha lehet még jobb teljesítményt nyújtsak a munkában, és utána még az edzésen is oda tegyem magam.
Más kérdés, hogy sokkal nehezebb egy ilyen meló után, mocskosan, fáradtan még levánszorogni a terembe. De erre is van megoldás. Ilyenkor a legjobb barátaink az edzés előtti formulák. Kis extra szénhidrát, koffein, arginin, taurin, vagy gyógynövények, mint a ginseng csodákra képesek. Én ezeknek a pre-workout termékeknek köszönhetően életem talán legkomolyabb edzéseit folytattam le egy végigdolgozott nap után egy éjjelnappali edzőteremben hajnalban.
Más kérdés, hogy mindehhez elmaradhatatlan egy dolog: a szenvedély a sport iránt. Egy szív, ami levisz a terembe még akkor is, amikor olyan fáradt vagy, hogy járni alig bírsz, de mégis megteszed, mert te elterveztél valamit és amellett minden körülmények között kitartasz. Ezt a hozzáállást sajnos nem lehet tanulni, de még a gyúrós boltokban sem árulják, azonban a testépítés idővel megtanít erre.
A lényeg, hogy nem minden fekete és fehér. Valóban, a hatalmas és egy ilyen szituációban „fölösleges” izomkötegeket cipelve nehezebb helytállni bizonyos fizikai munkákban, vagy állóképességi sportokban, hiszen a nagyobb tömeg nem segíti ezeket a tevékenységeket, és valóban, a teremben nem ennek a teljesítménynek a fejlesztésére koncentrálunk, hanem az esztétikumra.
Azonban a testépítéssel járó életmód, a helyes táplálkozás, és a tápkiegek segítsége sok pluszt ad, aminek köszönhetően helyt tudunk állni.
Mindemmellett ott van a szív, a sport, és a teljesítmény iránt érzett alázatos hozzáállás, ami átsegít minden nehézségen.
Ezzel a bejegyzéssel egyben tisztelegni szeretnék azok előtt, akik fizikai munkát végeznek, és a fárasztó nap után még képesek arra, hogy odategyék magukat a teremben. Le a kalappal előttetek! A tisztelet a tiétek!
Irány a terem!
BioTechUSA Guy
